Csodálattal néztem kolléganőm körmét, hiszen két-három hetente új mintával érkezett meg és sohasem kopott le neki bármit csinált. Sokáig azt hittem, hogy matricát visel ilyen büszkén, hiszen kidolgozása nagyon profi volt és eszembe sem jutott, hogy azt valaki kézzel festette. Hogy irigységem kissé alább hagyjon egyik bevásárlásom alkalmával vettem magamnak egy virágokkal teli körömmatrica ívet és színtelen körömlakkot. Boldogan raktam fel a céges bulira, ahol sokan meg is nézték és dicsérték, hiszen előtte még körömlakkot sem használtam soha. Örömöm azonban nem tartott sokáig, hiszen megnyertem a buli utáni mosogatást. Közben persze felázott a körmöm és ledobta magáról a körömlakkom és a körömmatricám is. Másnap már tudtam, hogy nem ez a kolléganő körmének titka, így rákérdeztem hogyan csinálja. Ekkor említette először az akril festéket, melyet eddig csak a rajz órákon használtam általános iskola felső tagozatában és a pedagógiai szakközépiskolában. Azt hiszen ismét elő kellene keresnem a szekrényem aljából!