Barátnőm külföldi munkája miatt a vártnál gyorsabban szervezett és lebonyolított esküvőn ment férjhez közel kilenc év után. A nagy napot nem tervezték, nem is tudott róla sok ember. Engem azonban, mint legjobb barátnőjét és esküvői tanúját már akkor értesített, amikor férjével az anyakönyvvezetőnél jártak bejelentkezni. Attól a pillanattól fogva azon járt az eszem, hogy a nászajándékon kívül mivel lephetném meg. Olyat szerettem volna neki adni azon a napon, melyről mindig én jutok az eszébe. Választásom végül egy kristályos fülbevalóra esett, melyben kedvenc színe a kék jelent meg. A kék kövekkel készített fülbevaló mint kiderült jól jött, hiszen ő komolyan vette a régi hagyományt mely szerint valami kéket is kell viselni az esküvőn. Bevallom mikor megtudtam, hogy ez lesz fülében kicsit aggódtam, hiszen nem tudtam elképzelni, hogy a fehér menyasszonyi ruhához hogyan fog illeni, de megoldotta. Csokra és a derekát díszítő szalag is ugyanabban a kékben pompázott, így az összhang tökéletes lett.
Monthly Archives: október 2014
Szép műköröm titka, akril festék használata
Csodálattal néztem kolléganőm körmét, hiszen két-három hetente új mintával érkezett meg és sohasem kopott le neki bármit csinált. Sokáig azt hittem, hogy matricát visel ilyen büszkén, hiszen kidolgozása nagyon profi volt és eszembe sem jutott, hogy azt valaki kézzel festette. Hogy irigységem kissé alább hagyjon egyik bevásárlásom alkalmával vettem magamnak egy virágokkal teli körömmatrica ívet és színtelen körömlakkot. Boldogan raktam fel a céges bulira, ahol sokan meg is nézték és dicsérték, hiszen előtte még körömlakkot sem használtam soha. Örömöm azonban nem tartott sokáig, hiszen megnyertem a buli utáni mosogatást. Közben persze felázott a körmöm és ledobta magáról a körömlakkom és a körömmatricám is. Másnap már tudtam, hogy nem ez a kolléganő körmének titka, így rákérdeztem hogyan csinálja. Ekkor említette először az akril festéket, melyet eddig csak a rajz órákon használtam általános iskola felső tagozatában és a pedagógiai szakközépiskolában. Azt hiszen ismét elő kellene keresnem a szekrényem aljából!
Minden időszakban, zamatos, illatos teafüvek a család megelégedésére
A teázás szeretetét még a nagymamámtól kaptam. Ő volt az, akinek mindig volt ideje teát főzni nekünk, unokáknak. A szüleink mindig siettek, dolgoztak a munkahelyen és otthon is, nem értek rá, de a nagyi igen. Volt egy gyönyörű kis szekrénye tele illatosabbnál illatosabb teafüvekkel. Soha nem használt filteres teát, mindig ő maga válogatta össze az alapanyagokat. Nagyon értett hozzá, hogy olyan keverékeket készítsen, ami finom és és közben gyógyít is. Ezt a szeretetet, ezt a törődést találtam most meg az ukko.hu teakeverékeiben is. A gyerkőceim sokszor megfáznak az oviban, így a gyógyteákra igen nagy szükségünk van a téli időszakban. Ezekben az összeállításokban megtaláljuk a gyógyító összetevőket is úgy, hogy közben a tea zamatos, illatos és nagyon kellemes aromájú is. Éppen erre van szükség ahhoz, hogy a család legkisebb tagjai is szívesen kortyolgassák esténként. Odafigyelek arra, hogy mindig legyen időm elkészíteni számukra egy forró italt. Remélem, hogy ők is annyira fogják szeretni majd a teázást, mint én.
A méz biztonságos tárolása letöltő tartályokban
Különösen ősszel becsapós az idő, hiszen szervezetünk még nem állt át a kellemes nyári napokról a mogorva, esős időre, így könnyen megfázhatunk. Ez az időjárás kedvező az elszaporodó bacilusoknak, melyek a nedves környezetben az átlagosnál is tovább tudnak életben maradni. Legtöbben ilyenkor az orvosi rendelőt keresik fel, családom azonban más irányba indul. Mi minden évben ellátogatunk egy ismerős méhészhez, akitől be tudjuk szerezni a hidegebb napokra szükséges méz mennyiségét. Ezeket a kirándulásokat a gyermekeim is nagyon élvezik, hiszen tudják, hogy Kati néni friss kaláccsal és házi vajjal várja őket, Pista bácsi pedig az idei legfinomabb mézét hozz az asztalra. A tízórai után minden évben megnézzük a csűrben tárolt mézpergetőket, elcsodálkozunk a letöltő tartályok teliségén és persze megkóstoljuk az összes idei mézet. Ezen a napon előfordul, hogy egy átlagos ember 1-2 heti mézadagját is megesszük, bevallom, néha már talán kicsit túlzásba is visszük a kóstolást. A délutánt persze finom mézes süteménnyel zárjuk és hazasétálunk.